A „jól eszik” kifejezés sok mindent jelenthet. Egyeseknek azt, hogy valaki kiegyensúlyozottan, táplálóan és megfelelő mennyiségben fogyaszt ételeket. Másoknak azt, hogy szigorúan tart egy diétát, mindig az „egészséges” opciót választja, és mérlegre teszi az összes falatot. De vajon mikor válik a „jól evés” kényszeressé, és hogyan kapcsolódik ehhez a perfekcionizmus?

A perfekcionizmus csapdája

Sokan perfekcionistaként kitűnő teljesítést nyújtanak, mert igyekeznek mindenben a legjobbak lenni. De amikor ez a maximalizmus belső kényszerré válik, és az önértékelés egyetlen mércéjévé lesz, akkor már nem annyira rózsás a helyzet.

A perfekcionista emberek gyakran fekete-fehér gondolkodásmód szerint élnek: vagy tökéletesen csinálnak valamit, vagy kudarcot vallanak. Ez pedig gyakran a diétákban is megjelenik, ami pedig az evészavarok kialakulásában is kulcsszerepet játszik.

A „tökéletes táplálkozás” iránti megszállottság gyakran vezet orthorexiához (kórosan egészséges táplálkozás), anorexiához vagy bulimiához.

Az evés ekkor már nem a testi szükségletek kielégítéséről szól, hanem a kontroll, az önfegyelem, és az értékesség bizonyításának eszközévé válik.

A „tökéletes test” és perfekcionizmus illúziója

A közösségi média tele van „clean eating” étrendekkel, „fitspo” inspirációval és irreális testideálokkal. Egy perfekcionista nő számára ezek az elvárások felerősítik azt az érzést, hogy mindig van hova fejlődni, mindig lehet még jobban csinálni, még szigorúbb diétát követni. Hiszen másnak is működik, akkor én miért ne tudnám még náluk is jobban csinálni?

A probléma viszont az, hogy az elégedettség sosincs ott a célvonalnál, mert az mindig arrébb tolódik. Ez egy olyan láthatatlan spirál, amelyben sok nő újra és újra kudarcot érez, bármennyire is próbálkozik.

A perfekcionizmus és kontroll paradoxona

A perfekcionista nők gyakran az étel feletti kontrollal próbálják meg kezelni a belső bizonytalanságaikat. Az evészavarok egyik fő motiváló ereje épp az a vágy, hogy valamit teljes egészében uralhassanak az életükben.

Ironikus módon azonban az evészavarok pont az ellenkező hatást érik el: az ember egyre kevésbé tudja kontrollálni az életét, mert minden a kalóriákról, a testedzésről és a tiltott ételekről kezd szólni. Az élet teljesen beszűkül, a társas kapcsolatok, a szórakozás, kikapcsolódás és az öröm másodlagossá válik.

Nők, akik jól esznek

A jó hír az, hogy a perfekcionizmus és az evészavarok közötti kapcsolat tudatosításával megtörhető ez a minta.  Ugyanis „jól enni” nem azt jelenti, hogy mindig makulátlanul egészséges ételeket választunk, hanem azt, hogy megtanulunk hallgatni a testünkre. 

A nők, akik jól esznek, nem azok, akik a legtökéletesebb diétát követik. Nem azok, akik mérlegen mérik az összes falatot, és nem is azok, akik soha nem esznek egy szelet tortát. 

A nők, akik jól esznek, azok, akik tudatosan és szeretettel fordulnak a saját testük felé, akik felismerik, hogy nem az étkezés szabja meg az értéküket.

A nők, akik jól esznek idővel felismerik azt is, hogy egy ponton túl olyan jól lenne elengedni ezt az egész küszködést, és csak élvezni a tökéletlenséget. Élvezni azt, hogy nem kell mindig jónak lenni. Hogy nem kell mindig mintaszerűen viselkedni. Hogy nem kell csendben tűrni, és hogy nem kell elviselni olyan élethelyzeteket, amelyek egyáltalán nem komfortosak. 

Mert ezek bizony mind-mind szorosan összefüggnek. 

“Másokkal olyan jó vagy”

Az ételhez, ételválasztáshoz fűződő kapcsolat több annál, hogy egy étel “jó” vagy “rossz”. Meghatározza a kapcsolatod Önmagaddal. Másokkal olyan jó vagy. Feltétel nélkül gondoskodsz, kérés nélkül adsz, és igyekszel mindenkihez kedves lenni. 

Képzeld el, ha magad felé is ugyanilyen szeretettel, kíváncsisággal és türelemmel fordulnál!

Mert amint ez megtörténik, fenekestül felfordul az életed. És egy gyógyult (perfekcionista) bulimiásként azt mondhatom, kevés annál jobb érzés van, mint visszanyerni az az életed, és elengedni a kényszerességet, és a tökéletesre való törekvést. 

Nyerd vissza a perfekcionizmus nélküli étkezés örömét!

Ha érzed, hogy az evés túl nagy kontrollt gyakorol az életed felett, próbáld megfigyelni a gondolataidat és felismerni a perfekcionizmus mintáit. Segíthet egy napló vezetése, szakemberhez fordulás vagy az, ha beszélgetsz erről valakivel, akiben megbízol.

Felszabadító (de egyben nehéz is) felismerni a perfekcionizmus meglétét. Ezért beszélgess bátran, hidd el, nem csak te vagy az egyetlen, aki „nem tud leülni a fenekére”, állandóan túlpörög és nem tud megnyugodni, Ismerd fel, ha kényelmetlen számodra a semmittevés, és ha emiatt nem tudsz pihenni és kikapcsolódni.

Hiszen így hogy várhatnád el magadtól, hogy lassan, akár a mindfulness jegyében táplálkozz, ha az evésben sem találsz nyugalmat?

Próbálj meg tudatosan rugalmasabb lenni az étkezésedben: engedd meg magadnak azokat az ételeket, amelyeket szeretsz, anélkül hogy bűntudatot éreznél. Tervezd be a mindennapjaidba! Figyeld meg, milyen érzésekkel társítod az evést, és dolgozz azon, hogy az táplálékforrás, és ne stresszforrás legyen.

Keresd azokat a tevékenységeket, amelyek nem a külsődön alapuló elégedettséget adnak, hanem valódi örömöt nyújtanak! Fedezd fel újra a mozgás (nem az edzés!) örömét, az alkotást vagy a baráti kapcsolataid ápolását.

Az önelfogadás, nyugalom és az egyensúly nem egyik napról a másikra épül ki, de minden kis lépés segít abban, hogy a tányérodon is béke legyen.

Ha te is ebben a harcban vagy, emlékeztesd magad, hogy nem attól vagy szerethető, ha “szépen viselkedsz” és “ügyesen eszel”.

Elég, ha jól vagy és jól eszel – a saját tested és lelked igényei szerint.

És ezért senki nem kérhet téged számon.

Segíthetek neked megtenni az első lépéseket?